Régi idők focija

Budapest, 1924. Minarik Ede (Garas Dezső), a megszállott mosodás minden szabadidejét és pénzét csapatának, a másodosztályban vegetáló Csabagyöngyének szenteli. Élete célja, hogy feljuttassa a klubot az élvonalba, de megannyi akadállyal kell szembenéznie. A végén még meg is verik. De Minarik nem adja fel, mert „kell egy csapat.”Sándor Pál filmjének jelmondata szállóigévé, főhőse fogalommá vált. Minarik az ellenszélben küzdő, minden pofon után felálló, makacsul álmodó kisember archetípusa, aki egyszerre komikus és tragikus figura. A történet túlmutat a futball közegén, közéleti és társadalmi metaforaként is érvényes, a rendező ráadásul nemcsak a régi idők focija, hanem a mozi hőskora előtt is tiszteleg.